Aba város
Fekvése: a Közép-Dunántúli régióban, Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban.
Aba vagy Bes(e)nyő a Sár-vidéki besenyők legfelső telepe volt.
Bögöd azon része, amely ma Felsőszentiván puszta nevet viseli, 1192-ben délkeleten
a besenyőkkel, illetve falujukkal volt határos.
Hogy a falu mióta viseli az Aba nevet, erre pontos adat nincs.
1298–1300 körül István országbíró egyik embere volt egy Aba nevű besenyő.
1361-ben Abai Andrást királyi emberként említették.
Településrészei közül Bodakajtort 1448-ban említették először, Kajtorként,
Belső- és Külsőbárándot 1465-ben, Bárándként. Bögöd (Sár) 1192-ben, Bugud néven
volt említve.
A fehérvári vár és a Monoszló nemzetség birtoka volt.
1192-ben, III. Béla idejében a Monoszló nemzetségbeli Fulbert fia Gergely halála
után Macharius comes (ispán) kapta, és határát leíratta.
A határjárás Bögöd délkeleti szélén a három Sár folyót délnyugat felé átszelve
Soponya falu alá ért, s csak ezután északnyugat felé fordulva jutott a Sárvíz szigetére.
(Az 1925-ös térképen Felsősárréti major), majd Csőszhöz, ahol újra az északkeleten
fekvő part felé fordult; e határjárási adatból kiderül, hogy a körülírt föld a mai
Felsőszentiván pusztának felel meg, s csak az ettől északnyugatra fekvő Bögöd puszta
őrizte meg Bögöd várfalu nevét.
A délkeleten szomszédos Besenyő falu a mai Aba.
1231-ben Monoszló nemzetségbeli Miklós és Tamás comes Bögöd néven,
1237-ben pedig Tamás bán fiai Tamás és Gergely Sár néven osztották ketté.
1247-ben a fent említett Miklós András nevű fia örökségül kapott bögöti birtokát
5 szabadossal együtt eladta Tamás fia Tamásnak.
1270-ben a Monoszlaiak osztozásakor a birtok Péter fia Péternek jutott.
1294 előtt vásárlás útján Bögödöt a Tengerdiek szerezték meg.
1294-ben Tengerdi Miklós fiai tartozékaival együtt elcserélték a fehérvári káptalannal.
Ma két puszta Aba határában északnyugaton: Szentivány (puszta) és Felsőszentiván.
1543-ban török hódoltság alá került.
1559-ben I. Ferdinánd gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai
fővitézeknek adományozta.
A tizenöt éves háború idején elpusztult, a 17. században települt be újra.
A 18. század végétől már iskolája is volt.
A lakosok aktívan részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban.
A 19. század végére a falu már vasútállomással, postával, csendőrőrssel és
tűzoltóegyesülettel is rendelkezett, lakosainak száma 1900-ra elérte a 3500-at.
A két világháború között tovább fejlődött.
A település sokat szenvedett a második világháború alatt.
1945. március 21-én a szovjet csapatok elfoglalták.
A hosszú és súlyos harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és
mindkét templom komoly károkat szenvedett.
A háború után a község újra fejlődésnek indult; az 1950-es években mintegy
4300 lakosa volt.
Aba 2013. július 15-én városi címet kapott.
3.0 (CGBY-SA-3.0)